2010. november 28., vasárnap

Lávakő

Minthogy ebben az évben elhagytam két fél pár fekete fülbevalót, legfőbb ideje volt, hogy pótoljam a hiányt. Ez a láncos dolog bejött, úgyhogy ebből lett most fekete. Lávakövet választottam, mert nem nagyon találtam más, szép fekete golyót. A láncok talán lehettek volna rövidebbek is, de ezt még ha úgy alakul módosíthatom úgyis.

2010. november 21., vasárnap

Égetnivaló gyömbéres tökpite

Az amerikai filmekben az ember mindig hallja, hogy halloween, hálaadás, pumpkin pie meg hasonlók. Gondolom nem került volna túl nagy erőfeszítésbe a neten találni egy megfelelő receptet, de valahogy sosem jutottam idáig. Most viszont a Nők lapjában akadt egy recept, így végre kipróbálom ezt is. A sütőtökleveseim rendre befuccsoltak, azokkal már nem igen merek próbálkozni, amúgy pedig gyakorlatilag csak szimplán sütve eszek sütőtököt, úgyhogy itt volt az ideje kipróbálni valami újat is ebből a remek növényből (:
(az ott a képen nem egy hajszál, csak egy rost a tökből (; )


Égetnivaló gyömbéres tökpite

Hozzávalók:


A tésztához:
  • 22 dkg finomliszt
  • 10 dkg hideg vaj
  • 8 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 1 mk. mézeskalácsfűszer
A töltelékhez:
  • 50 dkg sütőtökpüré
  • 4 tojás
  • 8-10 dkg cukor
  • 1 kk. friss reszelt gyömbér
  • 2-3 ek. tejszín
  • a tetejére 2-3 ek cukor
Egy kisebb sütőtököt kettévágunk, kimagozzuk, majd 60 percre 190°C-ra előmelegített sütőbe tesszük egy rácsra. A rács alá tett tepsibe ujjnyi vizet öntünk, és 5-6 vékony karika gyömbért teszünk bele (egy kevés maradjon még, későbbre). A sütőtök így párolódás közben is kap némi gyömbérillat-infúziót.
A tésztához a lisztet átszitáljuk, és minden hozzávalót forgókéses robotgépbe dobunk. Fél perc alatt kis tésztalabdát pörgetünk. (Gép híján egy kés segítségével összeaprítjuk a vajat a liszttel és a többivel, és gyors mozdulattal formáljuk gombóccá.) A tésztát egy órára hűtőbe tesszük, hogy a vaj megkeményedjen - ettől lesz szép ropogós-omlós a tésztakehely.
A tésztát kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 24-25 cm-es tortaformát, visszatesszük a hűtőbe 10 percre, aztán lefedjük alufóliával, és babszemekkel lenyomtatva sütjük 190 °C-os sütőben 10 percig. Majd üresen is visszatesszük a tésztát pirulni 5-8 percre, és a hőmérsékletet 160°C-ra csökkentjük.
A sütőtököt kikanalazzuk a héjából, a tojásokat kissé felverjük, a maradék gyömbért meghámozzuk, és reszelünk belőle egy kávéskanálnyit, majd az összes hozzávalót krémesítjük a robotgépben (vagy szitán áttörjük).
A krémet a tésztára simítjuk, és 30-35 percig sütjük.
Ha kihűlt, meghintjük a cukorral, és a gázlánggal karamellizáljuk. Azonnal tálalható.

Utólag vettem észre, hogy kifelejtettem a tejszínt a masszából, de a végeredmény szempontjából szerintem ez semmit nem számított. A karamellt is sikerült a kelleténél egy kicsit jobban rápörkölni, de nem lett tragikus a végeredmény, csak kevésbé esztétikus (:
Nem vagyok egyébként elragadtatva az eredménytől, sajnos a gyömbér egyáltalán nem érződik benne, pedig nem sajnáltam belőle. A mézeskalácsfűszer viszont nagyon is intenzív, bár ez nem olyan nagy baj.
Azt hiszem egyébként velem lehet a baj, szimplán nem szeretem a sütőtököt ízesítve, leginkább csak úgy magában. Azért még próbálkozok majd, ha akad valami szimpatikus recept (:

Nők Lapja 2010. november 3.

2010. november 9., kedd

Csicsókás pogácsa

Kaptunk tavasszal csicsókát, elültettük. Én ugyan hallottam már róla, néztem is ősszel a piacon, hogy venni kéne, de végül nem került rá sor. Maga a növény gigászira megnő, néztük, hogy mit kéne vele csinálni, meg egyáltalán mikor lehet jó. Maga a növény elég igénytelen, legalábbis nem öntöztük, és semmiféle betegség meg rovar nem támadta meg. Termett is elég jól, de sajnos a családnak nem nagyon ízlik. Megmondom őszintén, hogy ez a kissé füstös íze nekem is túl intenzív. Ellenben ebben a pogácsában isteni, nekem nagyon tetszik. Nem tettem a pogácsára semmit, kicsit fura is így meztelenül (:


Ízbolygó: Csicsókás pogácsa

2010. november 8., hétfő

Karfiolkrémleves

Update: az időjárás mégsem olyan kegyetlen, úgyhogy íme a szépséges karfiol a kertből:


Csudaszép karfiolok nőttek a kertünkben. A múlt héten még azt hittük nem lesz belőlük semmi, csak amolyan almányi karfiolok bújtak meg a levelek alatt. Ez a szokatlan meleg idő viszont nagyon jó volt, és egy hét alatt rengeteget nőttek, igazán szép piaci darabokká váltak. Az egyiket sajnos két baleset is érte, így csak a fele lett használható, amiből úgy döntöttem leves lesz, mert nem sok. Régen a menzán sosem szerettem a karfiollevest, amivel azóta már azért megbarátkoztam. Ez a hagyományos verzió viszont már kissé unalmas, így gondoltam krémlevest kellene csinálni. Amúgy is rettentően rusnya idő van, pont jó egy ilyen melegítő leves. Meglepetésemre nem találtam túlságosan sok receptet, nomeg azok is nagyon hasonlóak voltak. Biztosra akartam menni, így aztán Chili&Vanilia levesét főztem meg. Jelentem egyszerű, és finom (:


Szerettem volna lefotózni a kertben a karfiolokat is, de sajnos nagyon esik az eső :(

Chili&Vanilia: Diós karfiolkrémleves

Meggymag párna

Egyszer futólag olvastam valahol, hogy a meggymag milyen jól tartja a hőt. Zsákba töltve ideális aztán a fájós babapocakra pl, vagy fülre, meg bármi más testrészre. Sütőben vagy mikróban is fel lehet melegíteni, szóval egészen egyszerű kezelni. Természetesen a hideget is megtartja, úgyhogy zúzódásra is használható, nem kell a mirelit borsót pazarolni (:
Nyilván a természetességéből fakadóan ideális csecsemőknek vagy allergiásoknak is. Illetve amire én korábban nem gondoltam, de szintén hasznosnak bizonyulhat, hogy könnyebb, mint a hasonló célra készült zselés zsákok. A sóról nem is beszélve (:
Szóval két kolleganőm is terhes lett, és én remekül kitaláltam, hogy csinálok nekik ilyet, így aztán egész nyáron mindenki nekem gyűjtötte a meggymagot (: Én kifőztem a magokat, így lettek fertőtlenítve, majd hagyományos anginba varrtam, és csináltam hozzá huzatot is, hogy mosható legyen, ha elkoszolódik.


Pofonegyszerű egyébként megvarrni, gyakorlatilag csak egyenesen kell eltalálni a varrógéppel. De azért egy olyannak mint én, aki alapvetően nem tud varrni, ez sem triviális (: Mindenesetre most örvendezek, hogy egészen jól sikerültek, és viszonylag megbarátkoztam a varrógéppel is. Remélem majd még akarnak ilyen egyszerűbb varrható ötletek, amivel még gyakorolhatom a varrást, mert az egy hasznos dolog.

2010. november 4., csütörtök

Birsalmaleves

Nagy szerencsémre egy kedves kolleginától kaptam 3 darab birsalmát. Az a helyzet, hogy én is elég nagy rajongója vagyok ennek a gyümölcsnek, a belőle készült sajtról nem is beszélve. Ellenben most Chili&Vanili korábbi receptje járt a fejemben, ezt nem akartam kihagyni a szezonban, mert nagyon finom. Még vendéget is hívtam rá, szerencsére meg volt elégedve az eredménnyel (:
Maradt viszont még így is két gyümölcs, úgyhogy nekiálltam recepteket keresni. Az egyikből levest főztem a mindmegettéről vett recept alapján, viszont még mindig van egy birs, amivel kezdeni kell valamit.
A leves receptet kissé átalakítottam, adaptáltam a körülményekhez, mint pl. hogy nincsen turmixom (: A tejszín is ezért került bele, mert nem tudtam villával szépen széttörni, és így nem nézett ki túl jól. A fűszerekkel is variáltam, mert nem volt vaníliám, meg ánizsom. Azért lehet, hogy majd az eredeti recept szerint is megcsinálom majd a levest (:

Birsalmaleves

Hozzávalók:
  • 1 nagyobb birsalma
  • 2 ek. méz
  • 2 dl édes fehérbor
  • 1 doboz tejszín
  • fél citrom
  • koriander, fahéj, gyömbér, csillagánizs
A birsalmát vágjuk keskeny cikkekre (így könnyebb kivágni a magházat), majd vágjuk ki a magját és hámozzuk meg. Vágjuk kis kockákra és tegyük a citromleves vízbe és öntsük hozzá a bort. Én fahéjból és gyömbérből őröltet használtam, így azt közvetlenül beleszórtam, a többi fűszert pedig teatojással lógattam a levesbe. Főzzük addig, míg a birs megpuhul. Én eztán villával nagyjából összetörtem, de talán egészben hagyva jobb lett volna. Öntsük hozzá a tejszínt és adjuk hozzá a mézet majd forraljunk rajta egyet.

mindmegette.hu: Hideg birsalmaleves