Jáde karkötő

Karácsony előtt egészen rákaptam az eBay-re, mert nagyon sok kereskedő ingyen postázott. Még nyáron kellett piros nyaklánc, és kigondoltam, hogy majd csinálok korallból, mert az nagyon szép. Amint megláttam az árakat, rájöttem, hogy nem is annyira szép az (: Még Isztambulban láttam nagyon sok ásványt, de ott nem vettem egyet sem, mert nem voltam vele tisztában, hogy nálunk mennyibe kerül, és nem akartam ráfaragni. Most viszont ráeszméltem, hogy az interneten mennyire olcsón hozzá lehet jutni a mindenféle féldrágakövekhez. Még két küldeményem úton van, remélem azok is ideérnek, és nem vesztek el a nagy karácsonyi csomagözönben. A már megérkezett jáde golyókból viszont most karkötőt csináltam, illetve maradt még két szem, azokból majd fülbevaló lesz, de egyelőre nincsen hozzá alapanyagom.

A jáde többféle színben fordul elő, a kínaiaknál már nagyon régóta megbecsült féldrágakő. Legjellemzőbb színe a zöld különféle árnyalata, de van belőle fehér és sárga is. Én konkrétan a szép világos zöldet szerettem volna, de végül ezzel a sötéttel is kibékültem, amolyan smaragdos (:

Idehaza elég nehéz hármas távtartót venni, gyakorlatilag ezt az egy fajtát sikerült beszereznem, ebbe is alig férnek bele ezek a 8 mm-es golyók. Picit látszik is, ahogy összeugranak a sorok.
Azt hiszem majd még kellékek után is fogok a neten keresgélni, csak itt ugye kb. 3 hetet várnom kell, amíg kézhez kaphatom, de igazából megéri, mert az ár töredéke az itthoninak.

Tonhalkrémes csirkemell

Mikor hazajövök, mindig átlapozom a Nők Lapját. Első körben a divat, receptek és a horoszkóp kerülnek sorra. A horoszkóppal úgy vagyok, hogy ha jót ír, akkor örülök, ha rosszat, akkor meg "ez csak ilyen humbug" (: Most annak reményében lapoztam az elmúlt kb. 3-4 számot, amit nem láttam, hogy talán még utolsó pillanatban elő tudok rukkolni egy menüvel. Egy szimpatikus receptet találtam csak, ami viszont nem kifejezetten főétel, már csak azért sem, mert hideg fogás. Mindegy, ha más nem, hát legalább ezzel hozzájárulok a karácsonyi főzéshez alapon ma került az asztalra a csirkemell. Megmondom őszintén, a másnapos/hideg szárnyashúst nem szeretem, szerintem van valamilyen fura mellékíze. Ettem viszont többször is az elmúlt pár hónapban hideg pulyka-, csirkesültet, és nagyon ízlett, ezért is mertem most ezt bevállalni.
Határozottan elégedett vagyok az eredménnyel, szerintem jó vendégváró is, mert előre el lehet készíteni, és nem kell azzal trükközni, hogy hogyan tartsuk melegen, ha a vendégek elkésnek (:

Tonhalkrémes csirkemell

Hozzávalók:

• 500 g csirkemellfilé
• 1 kk. provence-i fűszerkeverék
• olaj, só, fehérbors
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 doboz olívaolajos tonhal (100 g)
• 6 ek. majonéz
• 1 citrom leve
  
• 1 ek + 1 kk kapribogyó
• 1 gerezd fokhagyma
• 12-16 szem fekete olívabogyó

A csirkemellet leöblítjük, szárazra töröljük, bedörzsöljük a fűszerkeverékkel, meglocsoljuk az olajjal, lefedjük, és 1 órára (akár egy éjszakára) betesszük hűtőbe.
Felforrósított serpenyőbe öntjük a pácolajat, élénk tűzön megpirítjuk benne a csirkemelleket. Sózzuk, borsozzuk, alájuk öntjük a fehérbort, és fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk-sütjük. Papírkendőre emelve hagyjuk kihűlni.
A krémhez kiemeljük a tonhalat az olajból, turmixkehelybe tesszük, hozzáadjuk a majonézt, a citrom átszűrt levét, 1 ek. kapribogyót és a meghámozott fokhagymát. Habos krémmé turmixoljuk, sóval, frissen őrölt fehér borssal ízesítjük (ha túl sűrű volna, 2-3 ek. fehérborral hígítjuk).
A csirkemelleket vékonyan felszeleteljük, egymásra csúsztatva tálra rendezzük, bevonjuk a halkrémmel. Fóliával letakarjuk, és a hűtőszekrényben legalább 3 órán át érleljük.
Tálalás előtt a lecsepegtetjük a maradék 1 kk. kapribogyót és az olívabogyókat, a hús tetejére szórjuk.
Készíthetjük pulykamellből vagy párolt/főtt borjúcombból.

Nők Lapja 2010. december 15.

Hógolyó torta

Sajnos menüt nem bírtam összeállítani, pedig jóelőre reklamáltak is, de sajnos stresszes volt a karácsony előtt pár hét. Mivel én a szüleimnél karácsonyozok, ezért nem kell mindenáron kitalálnom valamit, mert majd anyukám főz. Ha nekem kellett volna kitalálni, akkor azért bizonyára megerőltetem magam, de most voltak dolgok, amik nagyobb prioritást élveztek. Sajnos az idei képeslapjaimat sem sikerült lefotózni, csak a belsejét, mert lemerült a gép, az akksitöltő meg úgy tűnik megdöglött. Szeretnék pár dolgot csinálni ebben az egy hétben, remélem, hogy valahogy sikerül majd fényképezni is, mert kép nélkül ezeknek nem igen lesz értelme.
Node, íme a sütirecept, amit azért sikerült összehozni szentestére (: Hozzáteszem ezzel is bénáztam, mert vékony lett a tészta és ezért nem vágtam félbe, nem került bele lekvár. A másik pedig díszítés... van még mit gyakorolnom, maradjunk ennyiben (o;

Hógolyó torta

Hozzávalók:

• 24 cm-es brownie
• 5 ek. barack vagy narancslekvár
• 200 ml hideg habtejszín
• 1 vaníliás cukor
• 1 tasak habfixáló
• 200 g mascarpone

A browniet vágjuk félbe, és kenjük meg a lekvárral.
A tejszínt a vaníliás cukorral és habfixálóval kemény habbá verjük, majd hozzákeverjük a mascarponét. A krém felét habzsákba töltjük, a többivel bevonjuk a torta tetejét és oldalát. Végül a torta tetejére a félretett krémből habrózsákat nyomunk.
Brownie recept található itt, de vegyük ennek a dupláját (én másfél adagot sütöttem és az nagyon lapos lett).

Dr. Oetker 42. számú receptgyűjtemény

Kávélikőr brazil módra

Kedves fiú ismerőseimre gondolva gyártottam ezt a likőrt karácsonyra. Finom, rettentően édes likőr lett, amolyan szíverősítő kakaóba például (: Brazíliához természetesen csak annyi köze van, amennyi a kávénak, amit beleteszünk. Csinos üvegben szép ajándék, remélem a fiúknak is ízlik majd (:
A képért köszönet Hiprának (annak ellenére, hogy levette a masnit az üvegről (o; )

Kávélikőr brazil módra

Hozzávalók:

• 750 ml száraz vörösbor vagy konyak (én konyakot használtam)
• 100 ml fehér rum
• 350 g cukor
• 2 narancs reszelt héja
• 2 szál vaníliarúd (kikapart magja)
• 6 g (kb 50 szem) brazil szemes kávé

A likőr készítéséhez egy nagyobb üveget, majd tárolásához több kisebb üveget alaposan kimosunk.
A hozzávalókat a nagyobb üvegbe töltjük, jól lezárjuk, majd alaposan összerázzuk. Az italt szobahőmérsékleten 3 napig állni hagyjuk (nálam sokkal többet állt), alkalmanként felrázzuk. Végül a likőrt átszűrjük, majd kisebb üvegekbe elosztjuk.

Dr. Oetker 42. számú receptgyűjtemény

Tejszínes hagymaleves

Ennek a levesnek a receptjét még egy egyetemi újságban találtam anno. A mostani alkalommal össze is turmixoltam, hogy ne kelljen a hagymakarikákkal bajlódni, és hogy passzoljon az aktuális krémleves mániámhoz (:
A másik, amihez egészen kedvet kaptam és egyébként elég ritkán eszek, a bab. A múltkor volt leves formában, aztán csináltam a héten csilisbabot is, most pedig vettem olyan színes, nagy szemű babot. Valamelyik nyáron ettem egy igen jó babsalátát, megpróbálom azt reprodukálni , meglátjuk milyen lesz. Most zergepörkölt nem lesz hozzá, csak hal (:

Tejszínes hagymaleves

Hozzávalók:

• 2 közepes fej vöröshagyma
• kb. 30 centi póréhagyma
• vaj vagy olivaolaj
• só, bors
• 1 doboz tejszín
• 1 dl fehérbor
• liszt
  

A hagymákat karikázzuk fel, és dinszteljük meg a vajon vagy olajon. Egy picit meg is sózhatjuk már, hogy jobban kiengedje a vizet. Tegyünk rá egy evőkanál lisztet, pirítsuk meg kicsit és öntsük fel a borral. Adjunk hozzá kb. fél liter vizet, és fedő alatt főzzük puhára a hagymát. Miután megfőtt, turmixoljuk össze az egészet és öntsük fel a tejszínnel. Ízesítsük még ízlés szerint sóval és borssal, és forraljunk egyet rajta.
Reszelt sajt és pirított zsemlekocka/levesgyöngy passzol hozzá.

Babpüré leves

Végre itt a tél, rendesen hideg van, és én, aki akármeddig bírja leves nélkül, most meg vagyok vadulva a krémlevesekért. Emlékszem valamikor találtam egy ilyen receptet, és sokáig volt szem előtt, hogy majd megfőzöm, de persze nem került rá sor. Az a baj, hogy most már arra sem emlékszem, hogy egyáltalán interneten találtam-e a receptet, vagy valami újságban/szakácskönyvben. Elolvastam néhány fellelhető receptet, aztán érzésre alkottam. Én határozottan elégedett voltam az eredménnyel, és a kinti időjáráshoz is nagyon passzolt (:

Babpüré leves

Hozzávalók:

• 2 doboz konzerv fehérbab
  
• 1 közepes fej hagyma
• 250 g tejföl (egy nagy pohár háromnegyede kb.)
  
• só, bors, szerecsendió, olívaolaj/vaj
• fél citrom leve

A hagymát aprítsuk fel és olívaolajon vagy vajon pároljuk meg. A konzerv babot csöpögtessük le, öntsük a hagymához és öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. Sózzuk meg a levest és adjuk hozzá a babérleveleket és a citromlevet. Ha felforrt, hagyjuk kb. 10 percig főni, hogy átvegye a babér ízért.
A babérleveleket dobjuk ki, majd az egészet alaposan turmixoljuk le. Egy nagyobb lyukú szűrőn törjük át az egészet, hogy ne úszkáljanak a babhéjak a levesben. A visszamaradt pürét esetleg vízzel higíthatjuk, ha túl sűrűnek találjuk. Keverjük a leveshez a tejfölt, szórjunk bele egy kis szerecsendiót és végezetül forraljunk rajta egyet még.

Lávakő

Minthogy ebben az évben elhagytam két fél pár fekete fülbevalót, legfőbb ideje volt, hogy pótoljam a hiányt. Ez a láncos dolog bejött, úgyhogy ebből lett most fekete. Lávakövet választottam, mert nem nagyon találtam más, szép fekete golyót. A láncok talán lehettek volna rövidebbek is, de ezt még ha úgy alakul módosíthatom úgyis.

Égetnivaló gyömbéres tökpite

Az amerikai filmekben az ember mindig hallja, hogy halloween, hálaadás, pumpkin pie meg hasonlók. Gondolom nem került volna túl nagy erőfeszítésbe a neten találni egy megfelelő receptet, de valahogy sosem jutottam idáig. Most viszont a Nők lapjában akadt egy recept, így végre kipróbálom ezt is. A sütőtökleveseim rendre befuccsoltak, azokkal már nem igen merek próbálkozni, amúgy pedig gyakorlatilag csak szimplán sütve eszek sütőtököt, úgyhogy itt volt az ideje kipróbálni valami újat is ebből a remek növényből (:
(az ott a képen nem egy hajszál, csak egy rost a tökből (; )


Égetnivaló gyömbéres tökpite

Hozzávalók:

A tésztához:

• 22 dkg finomliszt
• 10 dkg hideg vaj
• 8 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 mk. mézeskalácsfűszer

A töltelékhez:

• 50 dkg sütőtökpüré
• 4 tojás
• 8-10 dkg cukor
• 1 kk. friss reszelt gyömbér
• 2-3 ek. tejszín
• a tetejére 2-3 ek cukor

Egy kisebb sütőtököt kettévágunk, kimagozzuk, majd 60 percre 190°C-ra előmelegített sütőbe tesszük egy rácsra. A rács alá tett tepsibe ujjnyi vizet öntünk, és 5-6 vékony karika gyömbért teszünk bele (egy kevés maradjon még, későbbre). A sütőtök így párolódás közben is kap némi gyömbérillat-infúziót.
A tésztához a lisztet átszitáljuk, és minden hozzávalót forgókéses robotgépbe dobunk. Fél perc alatt kis tésztalabdát pörgetünk. (Gép híján egy kés segítségével összeaprítjuk a vajat a liszttel és a többivel, és gyors mozdulattal formáljuk gombóccá.) A tésztát egy órára hűtőbe tesszük, hogy a vaj megkeményedjen - ettől lesz szép ropogós-omlós a tésztakehely.
A tésztát kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 24-25 cm-es tortaformát, visszatesszük a hűtőbe 10 percre, aztán lefedjük alufóliával, és babszemekkel lenyomtatva sütjük 190 °C-os sütőben 10 percig. Majd üresen is visszatesszük a tésztát pirulni 5-8 percre, és a hőmérsékletet 160°C-ra csökkentjük.
A sütőtököt kikanalazzuk a héjából, a tojásokat kissé felverjük, a maradék gyömbért meghámozzuk, és reszelünk belőle egy kávéskanálnyit, majd az összes hozzávalót krémesítjük a robotgépben (vagy szitán áttörjük).
A krémet a tésztára simítjuk, és 30-35 percig sütjük.
Ha kihűlt, meghintjük a cukorral, és a gázlánggal karamellizáljuk. Azonnal tálalható.

Utólag vettem észre, hogy kifelejtettem a tejszínt a masszából, de a végeredmény szempontjából szerintem ez semmit nem számított. A karamellt is sikerült a kelleténél egy kicsit jobban rápörkölni, de nem lett tragikus a végeredmény, csak kevésbé esztétikus (:
Nem vagyok egyébként elragadtatva az eredménytől, sajnos a gyömbér egyáltalán nem érződik benne, pedig nem sajnáltam belőle. A mézeskalácsfűszer viszont nagyon is intenzív, bár ez nem olyan nagy baj.
Azt hiszem egyébként velem lehet a baj, szimplán nem szeretem a sütőtököt ízesítve, leginkább csak úgy magában. Azért még próbálkozok majd, ha akad valami szimpatikus recept (:

Nők Lapja 2010. november 3.

Csicsókás pogácsa

Kaptunk tavasszal csicsókát, elültettük. Én ugyan hallottam már róla, néztem is ősszel a piacon, hogy venni kéne, de végül nem került rá sor. Maga a növény gigászira megnő, néztük, hogy mit kéne vele csinálni, meg egyáltalán mikor lehet jó. Maga a növény elég igénytelen, legalábbis nem öntöztük, és semmiféle betegség meg rovar nem támadta meg. Termett is elég jól, de sajnos a családnak nem nagyon ízlik. Megmondom őszintén, hogy ez a kissé füstös íze nekem is túl intenzív. Ellenben ebben a pogácsában isteni, nekem nagyon tetszik. Nem tettem a pogácsára semmit, kicsit fura is így meztelenül (:

Ízbolygó: Csicsókás pogácsa

Karfiolkrémleves

Update: az időjárás mégsem olyan kegyetlen, úgyhogy íme a szépséges karfiol a kertből:


Csudaszép karfiolok nőttek a kertünkben. A múlt héten még azt hittük nem lesz belőlük semmi, csak amolyan almányi karfiolok bújtak meg a levelek alatt. Ez a szokatlan meleg idő viszont nagyon jó volt, és egy hét alatt rengeteget nőttek, igazán szép piaci darabokká váltak. Az egyiket sajnos két baleset is érte, így csak a fele lett használható, amiből úgy döntöttem leves lesz, mert nem sok. Régen a menzán sosem szerettem a karfiollevest, amivel azóta már azért megbarátkoztam. Ez a hagyományos verzió viszont már kissé unalmas, így gondoltam krémlevest kellene csinálni. Amúgy is rettentően rusnya idő van, pont jó egy ilyen melegítő leves. Meglepetésemre nem találtam túlságosan sok receptet, nomeg azok is nagyon hasonlóak voltak. Biztosra akartam menni, így aztán Chili&Vanilia levesét főztem meg. Jelentem egyszerű, és finom (:


Szerettem volna lefotózni a kertben a karfiolokat is, de sajnos nagyon esik az eső :(

Chili&Vanilia: Diós karfiolkrémleves

Meggymag párna

Egyszer futólag olvastam valahol, hogy a meggymag milyen jól tartja a hőt. Zsákba töltve ideális aztán a fájós babapocakra pl, vagy fülre, meg bármi más testrészre. Sütőben vagy mikróban is fel lehet melegíteni, szóval egészen egyszerű kezelni. Természetesen a hideget is megtartja, úgyhogy zúzódásra is használható, nem kell a mirelit borsót pazarolni (:
Nyilván a természetességéből fakadóan ideális csecsemőknek vagy allergiásoknak is. Illetve amire én korábban nem gondoltam, de szintén hasznosnak bizonyulhat, hogy könnyebb, mint a hasonló célra készült zselés zsákok. A sóról nem is beszélve (:
Szóval két kolleganőm is terhes lett, és én remekül kitaláltam, hogy csinálok nekik ilyet, így aztán egész nyáron mindenki nekem gyűjtötte a meggymagot (: Én kifőztem a magokat, így lettek fertőtlenítve, majd hagyományos anginba varrtam, és csináltam hozzá huzatot is, hogy mosható legyen, ha elkoszolódik.

Pofonegyszerű egyébként megvarrni, gyakorlatilag csak egyenesen kell eltalálni a varrógéppel. De azért egy olyannak mint én, aki alapvetően nem tud varrni, ez sem triviális (: Mindenesetre most örvendezek, hogy egészen jól sikerültek, és viszonylag megbarátkoztam a varrógéppel is. Remélem majd még akarnak ilyen egyszerűbb varrható ötletek, amivel még gyakorolhatom a varrást, mert az egy hasznos dolog.

Birsalmaleves

Nagy szerencsémre egy kedves kolleginától kaptam 3 darab birsalmát. Az a helyzet, hogy én is elég nagy rajongója vagyok ennek a gyümölcsnek, a belőle készült sajtról nem is beszélve. Ellenben most Chili&Vanili korábbi receptje járt a fejemben, ezt nem akartam kihagyni a szezonban, mert nagyon finom. Még vendéget is hívtam rá, szerencsére meg volt elégedve az eredménnyel (:
Maradt viszont még így is két gyümölcs, úgyhogy nekiálltam recepteket keresni. Az egyikből levest főztem a mindmegettéről vett recept alapján, viszont még mindig van egy birs, amivel kezdeni kell valamit.
A leves receptet kissé átalakítottam, adaptáltam a körülményekhez, mint pl. hogy nincsen turmixom (: A tejszín is ezért került bele, mert nem tudtam villával szépen széttörni, és így nem nézett ki túl jól. A fűszerekkel is variáltam, mert nem volt vaníliám, meg ánizsom. Azért lehet, hogy majd az eredeti recept szerint is megcsinálom majd a levest (:

Birsalmaleves

Hozzávalók:

• 1 nagyobb birsalma
• 2 ek. méz
• 2 dl édes fehérbor
• 1 doboz tejszín
• fél citrom
• koriander, fahéj, gyömbér, csillagánizs

A birsalmát vágjuk keskeny cikkekre (így könnyebb kivágni a magházat), majd vágjuk ki a magját és hámozzuk meg. Vágjuk kis kockákra és tegyük a citromleves vízbe és öntsük hozzá a bort. Én fahéjból és gyömbérből őröltet használtam, így azt közvetlenül beleszórtam, a többi fűszert pedig teatojással lógattam a levesbe. Főzzük addig, míg a birs megpuhul. Én eztán villával nagyjából összetörtem, de talán egészben hagyva jobb lett volna. Öntsük hozzá a tejszínt és adjuk hozzá a mézet majd forraljunk rajta egyet.

mindmegette.hu: Hideg birsalmaleves

Kindle-tok 2.

Íme kész a másik verzió. Nem is lettem volna önmagam, ha nem csinálok egy ilyen vicceset. Az a másik olyan konzervatív (: A szín a Cookiemonstertől van, mert én azt kedvelem, a formához pedig a Facebook Backyard Monsters játékának logója szolgáltatta az ötletet.

Csillár fülbevaló

Igazán örvendezek, hogy mostanság barkácsolok is megint, és vannak ötleteim. Szeretem ugyan a főzést is, de nekem ez is nagyon kell. Ehhez a darabhoz az eheti éjszakai műszakban Taylor Swift - Change című viedoklipjéből vettem az ötletet. Jobban mondva lemásoltam (:
Persze megint majdnem úgy jártam, mint általában, hogy kitalálom, aztán nincs hozzá pont olyan gyöngy (: Jó hosszú is lett, 14 cm kapocs nélkül - nekem leér a kulcscsontomig.
Ez a láncos variáció tetszik, láttam már sok helyen, azt hiszem csinálok még majd ilyesmit, csak valami szolidabbat.

Az idei töklámpásaim

Halloween lampion

Ezeket még régebben csináltam a KreativHobby katalógusból vett ötlet alapján. A pauszt úgy általában kedvelem, nem véletlenül szoktam időről időre lampiont gyártani (: Ezek is mintás pauszból és fekete hullámkartonból készültek.Ez a két utolsó darab a szekrényben lapult, és most elajándékoztam a kolleginának, aki most lelkesen hangulatvilágít velük (; Köszönet neki a képekért!

Lesz majd tökfaragás is a hétvégén, nagyon szépek termettek a kertben, úgyhogy szerintem mindet megfaragom, már keresgéltem mintákat is (:
A magot pedig megpirítom sütőben, mert az egyik kollega szerint csak azért adom a cinkéknek, mert még nem ettem ilyet (:

Jóreggelt-muffin

Ihol egy újabb jófajta muffin recept. A muffin amúgy is mindig a tuti megoldások közé tartozik, mert egyszerű, gyorsan készen van és gyakorlatilag nem lehet elrontani. Ennek meg pláne örülök, mert ez amolyan vitaminos fajta, szükség esetén biztosan be lehet vele csapni a finnyás gyerekeket is (;


Jóreggelt-muffin

Hozzávalók:

• 8 dkg darált mogyoró (dió)
• 2-3 ek. mogyoróbél
• 17,5 dkg liszt
• 2 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 1 csipet őrölt fahéj
• 20 dkg sárgarépa
• 1 kisebb alma
• 2 nagy tojás
• 15 dkg barnacukor
• 10 dkg napraforgó olaj

Melegítsük a sütőt 180°C-ra.
A darált mogyorót egy száraz serpenyőben közepes tűzön pirítsuk, míg illatozni kezd és pici színt kap, majd hagyjuk kihűlni. A mogyoróbelet törjük vagy vágjuk durvára. Egy tálban keverjük össze a lisztet, sót, fahéjat és sütőport. A répákat mossuk meg (szükség esetén hámozzuk is) és reszeljük vékonyra. Az almának vágjuk ki a magházát, hámozzuk meg és vékonyan aprítsuk fel.
A tojást, cukrot és olajat egy habverővel 2-3 perc alatt verjük habosra. Eztán adjuk hozzá az almát, a répát (levével együtt, ha van) és darált mogyorót végül a lisztet. Most már csak addig keverjük, amíg sikerül a hozzávalókat egyenletesen eloszlatni.
A muffinformát béleljük ki muffinpapírral és kanalazzuk bele a masszát. A tetjét szórjuk meg a törött mogyoróval. Süssük kb. 30-35 percig, amíg szépen feljönnek és egy kis színt kapnak. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban megsültek-e.

Most, hogy a receptet fordítottam, észrevettem, hogy én elfelejtettem megpirítani a diót (: Viszont a végeredmény így is finom lett.

Kochfrosch: Gute Morgen Muffin

Kindle-tok

Tesóm alapos megfontolás után rendelt magának egy Kindlet. A végén úgy várta a csomagot, mint egy kisgyerek a Jézuskát (: Meg kell mondjam nagyon tetszik nekem is, annak ellenére, hogy én azért alapvetően szeretem a könyvet fogni. Főleg a régi könyveket, amiknek olyan jó könyvtár szaga van, meg a megsárgult papírt lapozni. Ellenben azért a fákat is nagyon szeretem, és most a környezetbarát énem győzött. Ráadásul most épp egy meglehetősen vastag könyvvel vagyok félbe, de nem szeretem cipelni pont ezért, mert temérdek helyet foglal. Ilyenkor nekem is eszembe jut, hogy milyen jó volna egy ilyen olvasó, ami vékonyabb, mint a határidőnaplóm, és sokkal könnyebb lenne azt hurcolni. A baj csak az, hogy nagyon kevés magyar nyelvű irodalom érhető el hozzá.
A képeskönyveket persze még mindig nem pótolja, de ha az ember regényt, dokumentációt olvas, ahol a betű a lényeg és nem a kép, szerintem sokkal jobb. Igaz így szép könyvespolcunk sem lehet, mert szerintem az is egy jó látvány. Bár ugyanennek a másik oldala, hogy aki kicsi lakásban lakik az megspórolhatja a polcot (:
A színt tesóm választottam, valami szolidat kívánt. Nekem van már egy másik ötletem is, ami aközben jutott eszembe, míg ezzel birkóztam, mert már ez is a második verzió. De gondoltam megcsinálom ezt is, egyrészt, hogy végre legyen már egy, másrészt a másik ötletem amolyan mókás darab, és lehet, hogy tesóm nem nagyon akar majd olyannal mutatkozni a villamoson (;
Az anyag vékony filc, a nyílás pedig gyöngyfonallal van "beszegve".

Kumpir

Tegnap megejtettük a kumpir evést, és bár a faszénen sütés hiányzott, jól sikerült.

Az egészben sült krumplinak sok variációja van, országonként változó. A kumpir a török változat, ahogy én hallottam egyenesen inkább isztambuli. Elég népszerű gyorskaja, sok helyen árulják. Örülök, hogy erre direkt felhívták a figyelmemet, hogy próbáljuk ki. Azt kell mondjam ideális vendégváró ezzel, hogy mindenfélével meg lehet tölteni. Alapvetően félbevágják, és a belsejét vajjal és sajttal pürésítik össze. Mivel én sajnos nem tudtam kérgesre sütni a héját, ezért a fél krumpliknak kanállal kiszedtem a belsejét, illetve annak egy részét és külön tálban kevertem össze a sajttal és a vajjal, majd visszakanalaztam a ladikokba. Ízlés szerint lehet az egyéb töltelékeket válogatni, gyakorlatilag minden lehet bele rakni. Nekem volt egy vegetáriánus vendégem is, ezért is döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a vajas-sajtos alapot, és aztán utána mindenki a saját kedvére töltögeti a krumplikat. Majonéz vagy ketchup passzol a tetejére, bár mi végül nem tettünk semmit.


Jó nagy krumplikat válogassunk hozzá, úgy az igazi. A krumplikat sikáljuk meg alaposan, majd fóliában bő egy órát süthetjük a sütőben 220°C-on. Aki teheti süsse kérgesre a külsejét. Ha megpuhultak a krumplik, vágjuk ketté őket hosszában és a belsejét keverjük össze sajttal, vajjal és sóval. Erre pedig aztán tényleg tetszés szerint pakolhatunk már mindent. Nálam a következő töltelékek voltak: francia saláta, fekete olivabogyó, pirított bacon, virsli, hagymás pirított gomba, lilahagyma.
Jól ment hozzá a forraltbor (;

Amerikai káposztasaláta++

A múlt hétvégi névnapozós vacsorára kerestem valami salátát, illetve előételt. Vannak fogások, amiket az ember nagyon szeret, mégis szinte csak bizonyos alkalmakkor készíti. Ilyen pl. a szinte csak szilveszterkor előkerülő tormakrémes sonkatekercs. Ez lett az előétel, és ehhez kellett egy saláta, így került képbe az amerikai káposztasaláta avagy cole slaw.

Mivel mostanság nálam eléggé képben van a cékla, egyrészt mert nagyon szépek nőttek a kertben, másrészt meg mert nemrég ettem a menzán csíki mártást, és kedvet kaptam hozzá. A csíki mártást aztán a menzás alapján meg is csináltam. Utólag néztem csak utána a csíki mártásnak, mert sosem hallottam róla korábban, és rá kellett jönnöm, hogy a menzás és saját verzió nem volt teljesen jó, mert hiányzott belőle a gomba. Az alma is a mártás okán került ide, gondoltam jól fog passzolni. Szóval így utólag gyakorlatilag összeházasítottam a cole slaw-t a csíki mártással (; Egyébként így a tél közeledtével nagyon praktikus is a recept, amolyan vitamin saláta, és minden hozzávaló könnyedén beszerezhető tél közepén is.
A cole slaw receptjét a Szakácsok könyvéből vettem, ehhez adtam még reszelt almát és céklát (nyersen). Dupla adagot csináltam és ebben volt egy nagyobb alma fele, meg egy kisebb cékla. Szép rózsaszín lesz (; de szerintem egyébként az eredeti cékla nélküli színe gusztusosabb.

Amerikai káposztasaláta (Cole slaw)
Hozzávalók:

• 115 g tejföl
• 2 ek majonéz
• 4 ek almaecet
• 2 ek porcukor (szerintem ez sok)
  
• 250 g vékonyra szeletelt káposzta
• 115 g reszelt sárgarépa

Egy tálban keverjük össze a tejfölt, a majonézt, az ecetet és a cukrot, és ízesítsük sóval, borssal. Keverjük simára.
Tegyük bele a káposztát és a sárgarépát, és alaposan forgassuk össze. Tálalásig hűtőben tároljuk.

Szakácsok könyve: Amerikai káposztasaláta, 341. oldal

Isztambul képekkel

Jó sokára ugyan, de akkor most következzék pár kép az isztambuli kirándulásból:

A Kék mecset.

Ez volt az egyik ebéd, igen remek kebabok voltak, amit én itthon még nem ettem. Persze minden csípős, vagy legalábbis adnak hozzá paprikát, hogy azzá tedd (: Büszke is voltam magamra, hogy milyen jól megettem ezt, mert persze ez is csípett.

Az amúgy finom künefe, de erre már nem sok kapacitásunk maradt, mert nagyon tömény, és nagyon jól voltunk lakva már a kebabbal is. Ez amúgy nagyon vékony tészta, mint nálunk a levestészta, és sajttal van megtöltve. Ezzel a tállal együtt van megsütve, szirupban úszik és pisztáciával van megszórva a teteje.

Macskák. Mindenütt. (;

Mozgóárus, alant látható szendvicset árult és helyben grillezték a kis húsgombócokat. Az útikönyv eléggé eltanácsolt minket a mozgóárusnál való evéstől, de tesóm kétszer is evett és szerencsére semmi baja nem lett.

A fűszerbazárban nem voltunk ugye, mert nem maradt rá idő, de fűszerárus persze azért volt. Én végül nem hoztam semmilyen fűszert, csak a kendőket. Valahogy nem volt időm rákészülni erre az egész Törökország témára, úgyhogy a paprikák nem érdekeltek, a curry nem akkora kedvencem, hirtelen más meg nem került szem elé, ami érdekelt volna. Talán majd legközelebb, amikor nem csak két-három fűszeres stand lesz.

Ez itt kérem a kumpir. Egy kollegámat kértem meg, hogy kérdezzen meg egy török ismerősét, mit ajánl Isztambulban. No hát az egyik ez volt, ami szerinte inkább valóban isztambuli specialitás, mint török. Ez egy nagy krumpli, amit megpirítanak faszénen, kettévágják, és a belsejét sóval, vajjal és reszelt sajttal összekeverik. Innét pedig a kínálat erejéig a vásárló válogatja össze, hogy mit kér még bele. Nekem volt benne oliva, kukorica, majonézes saláta meg valami fura szószok. Azok nem voltak túl jók és nem is akartam kérni, csak azért mutattam rá, hogy megkérdezzem micsoda, de az eladó rögtön rá is kanalazta (; A kumpirral meg fogok próbálkozni otthon is, sőt már vendégeket is hívtam rá, remélem nem fog kudarcba fulladni (;

Isztambul második

09.09.
Szerettünk volna az Ayasofyaban indítani, de mikor odaértünk épp betereltek egy túristacsoportot majd kitették a papirost, hogy 13 óráig zárva van. Két másik lehetőségünk maradt, az egyik a Kék Mecset, a másik pedig a ciszternák. A kék mecset nem jöhetett szóba mert tesóm sem volt illendően öltözve, rólam nem is beszélve. A ciszternák viszont valóban ott van szemben, egészen gyorsan is ment a sor, így oda vettük be magunkat. Azt hittem valamiért, hogy ez sokkal mélyebben van, de pár lépcsőn le is lehet jutni. Egészen bámulatos építmény a sok karcsú oszloppal és téglaberakásos boltívvel. Van benne útvonal építve a túristáknak, mert kb. térdig érő víz van most is benne. Meglepetésemre halak is úszkáltak a vízben, elég sok és elég nagyok is. El sem tudom igazából képzelni, hogy milyen lehetett, amikor ez tele volt vízzel. Képzeljünk el egy 70x140 méteres teret, amiben 9 m magas oszlopok tartják a boltozatot, számszerint 336. Az oszlopok márványból vannak, van amelyik egy, van amelyik két darabból van. A legtöbb oszlop korintoszi és dór stílusú. Van egy fura, faragott dudoros is, amit szerencse reményében lehet fogdosni. Két oszlop alapját medúza fejről mintázott kőtömb alkotja. Az egyik ilyen kő fejest van, a másik pedig oldalt, valószínűleg semmi különösebb oka nincs annak, hogy nem rendesen állnak. A ciszternát egyébként Jusztinanusz császár (527-565) építtette.
Ezután megpróbáltuk megkeresni a Gülhane parkban a pénzverdét, de nem találtuk meg (; Arra tippelünk egyébként, hogy ma valami ünnepnap van, mert nagyon sok bolt zárva van. Így aztán fogtuk magunkat és lesétáltunk a kikötőbe, majd befizettünk egy Boszporusz-túrára. Ez annyit tesz, hogy az ember szépen felhajózik egészen Anadolu Kavagi-ig közben kikötve mindkét oldalon pár helyen. Így jelentem elmondhatom, hogy jártam Ázsiában is (; A végállomáson nem volt túlságosan sok időnk, persze ott is kacatárusok és éttermek sokasága fogadott. Egyik helyen ettünk egy remek sültmakrélás szendvicset. A szakács olyan gyorsan tesóm kezébe nyomott két tintahalkarikát valami fokhagymás-joghurtos mázzal, hogy csak néztünk, de meg kell hagyni nagyon finom volt. Odafelé egyébként majd megfagytam amikor nem sütött a nap, nagyon szeles volt a hajón. Visszafelé eléggé sikerült elaludni (; de leszálltunk eggyel előbb és sétáltunk kicsit, meg vettünk valami olajban sült karikát ami mézzel lehetett átitatva, vagy én nem tudom, de iszonyat tömény volt. Ilyesmit meg szezámmagos karikát szinte mindenütt lehet kapni, a parton meg osztrigák vannak citrommal és ott helyben be lehet szippantani. Mondjuk ezt egyenesen gusztustalannak tartom, ehhez nem vagyok eléggé ínyenc (; Nomeg van ugyan egy harmad hepatitis oltásom, de ennyivel nem merném ezt bepróbálni (;
Érdekes egyébként, hogy vízből csak egyféle van, mégpedig szerencsére buborékmentes. Árulják amúgy mindenütt, és teljesen vállalható áron, de a legolcsóbb persze így is egy sima boltban.

Isztambul első

Azt hittem nem sikerül postolni, de egy egészen banális megoldás kínálkozott: a blogspot.com le van ugyan tiltva a blogger.com viszont nincs (o; Képek egyelőre nem lesznek, körülményes az átméretezésük...

Igen, ismét utazok (; Voltam egyébként otthon is, nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy folyton nyaralok csak. Idén viszont tesómmal hirtelen felindultságból két útra is beneveztünk, úgyhogy most Isztambulban vagyunk.
Az ideúton kapásból összeszedtünk egy órás késést, meg örömmel tapasztaltuk a reptéren, hogy 15 € vízumot kell fizetnünk, Persze az is szokatlan, hogy rendesen kell az útlevél, ellenőrzik meg pecsételnek bele. Én még nem repültem az Unión kívülre.
A szállás rendben van, egy három fős szobát kaptunk végülis, legalábbis az egyik ágy eléggé kétszemélyesnek tűnik. Miután elfoglaltuk a szobát, jártunk egyet a városban. Fél órán belül leszólított minket egy fazon, aki nejlonszatyorból akart nekünk parfümöt eladni 10 €-ért. Hozzáteszem azok kb. 60 €-os parfümök, legalábbis az eredetiek. A második fél órában pedig összeismerkedtünk Hasannal, aki állítása szerint a helyi Big Brotherben szerepelt, és összejött egy magyar származású lánnyal, aki jól lelépett tőle. Ennek ellenére azért minket kedvel, és ha bármiféle információra szükségünk van, csak szóljunk neki, ő mindent tud és elintéz. Kúl... már kapcsolatunk is van helyi alvilággal (; Nem lehet egyébként szinte sehol megállni, sem bolt sem étterem előtt, mert rögtön ott terem valaki, aki megpróbál eladni valamit vagy beinvitálni. Szerencsére sikerült hamar megtanulni ignorálni az ilyeneket (:
A közlekedés borzasztó itt is, gyalogosként nagyon oda kell figyelni. Először nem találtunk ATM-et, majd rájöttünk, hogy kb. 10 méterenként van egy (;, nem váltottunk ugyanis otthon pénzt.
A városban tök sok macska van, én még így másfél nap után is örülök nekik, tesóm szerint ezt abba kéne hagynom (; Szerencsére tényleg mindenütt árulnak sálat és kendőt, úgyhogy majd kedvemre válogathatok. Ezen kívül mindenhol van ékszer, szőnyeg és bőrárú meg persze valami etetőhely. Hja és remek szépséges lámpásokat árulnak, egy olyat szívesen vennék, de attól tartok drága lesz, majd meglátjuk...
Az utikönyvet lapozva szembesültünk a helyzettel, hogy temérdek látnivaló van, úgyhogy nemhogy unatkozni nem fogunk, szerintem egyáltalán nem is lesz időnk mindent megnézni. Első napra bevettük magunkat a Topkapi szerájba meg az archeológiai múzeumba. Ez igazából egész napot kitöltő szórakozás volt, még ha el is tekintünk attól, hogy délelőtt rögtön eltévedtünk és így elvesztegettünk egy órát (; A szeráj nem olcsóság (20 líra ~ 3000 forint), pláne hogy jórésze be is volt zárva, meg a hárembe még külön belépő volt. A bejáratnál fémdetektoros kapun kell átmenni meg átvilágítják a táskákat. Be is tojtam kicsit, mert nálam volt bicska, de aztán mivel csak övtáska volt azt nem tettük be az átvilágítóba, hanem úgy a kapu mellé, hova az övet meg hasonlókat kell tenni.Természetesen nagyon szép, tele sok-sok túristával. A kincseskamrára mindenki kíváncsi volt, úgyhogy ott bazi nagy sor volt, mi meg nagyon kelet-európaiasan véletlenül a sor elejére álltunk (; Gyönyörűek voltak a kiállított ékszerek és temérdek ékkővel díszített egyéb használati tárgyak is, meg maguk a helyiségek is nagyon szépen, gazdagon diszítettek. A múzeumban csuda dolgok voltak azért, láttunk egyiptomi múmiát és sok-sok szarkofágot, egészen a római korig. Voltak pl. állatalakok/csempék az istari kapuról is és mindenféle más babiloni szobrok. Persze volt sok kisebb használati tárgy és agyagtáblák. Igazán sok görög szobor volt, illetve volt olyan rész amit nem néztünk már meg mindkettőnknek fájt a lába (;
Végül lementünk a kikötőbe, mert szeretnénk majd hajózni is, de most csak körülnéztünk meg átsétáltunk a Galata-hídon, ami az Aranyszarv-öböl felett ível át. Itt van halpiac is közvetlenül a parton meg persze étterem is. Ide azt hiszem majd még visszajövünk, mert nagyon jól nézett ki. Aztán ha már itt voltunk felmásztunk a Galata toronyba, amiből elsőosztályú kilátás nyílik a városra. Ebben a városrészben nem valami szépek az utcák egyébként, elég lepukkantak a házakkal együtt. Igaz fentről lehetett látni, hogy milyen sok háznak van a tetején terasz, azt nagyon irigyeltem, remekül lehet ilyenkor ott grillezni vagy partizni szerintem. Visszafelé villamossal jöttünk, mert elég volt már a gyaloglásból, csak előtte még sikerült betévedni egy olyan utcába, hogy odahaza futva menekültem volna (; Valahogy itt külföldön érdekesnek találom az ilyeneket, és nem ijesztőnek (;
Enni persze mindenütt lehet itt, tegnap sikerült is egy Adana kebabot enni, ami birkahúsból van, és az nagyon ízlett. Azt az utcán álló asztalokon ettük és műanyag sámlin ültünk, úgyhogy egész autentikus volt. Én ma csirke shish-t ettem, ez is egészen rendben volt. Ehhez viszont poharas vízt kaptunk, olyan volt, mint egy joghurtospohár, lehúzható fóliával (o; Vettünk kíváncsiságból a boltban két csokit, abból az egyik Delirium névre hallgatott, én meg be is dőltem a marketingnek. Ez konkrétan rossz volt. Csokival bevont valami fehér pillecukor szerű izé, benne meg morzsaszerű csokis valami. Többet nem veszünk (; Az utcán mindenütt árulnak, illetve frissen facsarják a narancs és gránátalma levet. Lehet venni dinnyét is, nyilván ezt nem kíséreljük meg (: Láttunk még magárusokat (dió, mandula, pisztácia, mogyoró), no és persze itt is árulják a grillezett kukoricát mint Tiranában.
Sikerült ramadán idején jönnünk, bár ez nem annyira látszott a tömegen, de tény, hogy napnyugta után egészen sok helyi volt a Kék Mecset környékén. A másik, ami nekem konkrétan zavaró, azok a müezzinek. Iszonyat mennyiségű mecset van, és természetesen mindegyikből szól valami. Így sztereoban nem az igazi. A Topkapiban is volt pár helyiség, ahol koránt feolvasás szólt, és ott is valaki ült és tényleg élőben mondta, nem felvétel volt, de ott nem zavart.
Azt hiszem ez a hét nem lesz olyan olcsó, mint a Montenegró/Tirana, és nem azért mert drága megélni, hanem mert egy vagyont f
ogunk belépőkre kifizetni. Itt viszont legalább van mit nézni, sőt, még túl sok is van.

Áfonyás túrótorta

Már megint Kochfrosch-tól loptam a receptet, de ennek egyszerűen nem lehetett ellenállni (; Áfonyát találtam a fagyasztóban, így aztán az lett, de nyilván bármi más bogyóssal remekül passzol, és a márványminta miatt nagyon mutatós is. Igaz én egyszerűen csak összeturmixoltam a gyümölcsöt, nem passzíroztam át, így a márványminta sem lett olyan szép, mert jó sűrű lett az egész. A kekszeket is helyettesítettem, a Butterkeks nem akkora nagy favoritom (minek hívják ezt magyarul?), de egyébként könnyen beszerezhető, ellentétben az amarettinivel...
Látva a rémesen válogatós kolleganő elégedett képét ebédkor már megérte megsütni (o;

Málnás sajttorta

Hozzávalók:

• 20 dkg málna (friss vagy mélyhűtött)
• 12,5 dkg vaj
• 15 dkg Butterkeks (albertkeksz)
• 15 dkg amarettini (győri édes)
• 4 dkg étkezési keményítő
• 1 citrom
• 25 dkg mascarpone
• 20 dkg cukor
• 3 ek. vaníliáscukor
• 5 tojás

Kenjünk ki egy 26 cm-es csatos tortaformát és melegítsük a sütőt 175°C-ra.
A kekszeket aprítóban daráljuk le, esetleg húsklopfolóval törjük apróra. A kekszmorzsát keverjük össze az olvasztott vajjal és nyomkodjuk a tortaformába úgy, hogy oldala is legyen a "tésztának".
A málnát törjük át egy szűrőn majd a levet melegítsük egy kis lábosban és sűrítsük be egy teáskanál keményítővel, majd hagyjuk kihűlni (kb 1 dl lé lesz - én az áfonyát csak leturmixoltam).
Mossuk meg a citromot, reszeljük le a héját és facsarjuk ki a felének a levét. A túrót keverjük krémesre a mascarponéval, cukorral, vaníliás cukorral és citrommal végül keverjük hozzá a tojásokat és a citromlevet. A végén szitáljuk rá a keményítőt és alaposan keverjük el a masszában.
Tegyük a túrós massza felét a kekszalapra majd a málnapüré felét kanalazzuk rá és egy villával vagy pálcikával rajzoljunk bele márványos mintát. Terítsük rá a maradék túrót, arra ugyanígy a málnapüré másik felét és ismét rajzoljunk bele márványmintát.
Süssük 60-70 percig. A sütőből kivéve válasszuk el a forma oldalától és hagyjuk 15 percig hűlni a formában majd vegyük le a formát és hagyjuk teljesen kihűlni.

Kochfrosch: Käsekuchen mit eingestrudelten Himbeeren

Budva

Sikerült épségben kijutnunk Tiranából, nem volt kifejezetten egyszerű mutatvány. Borzasztóan vezetnek, és van egy darabka autópálya, de felfestés nincs rajta, meg lehet fordulni, hajtanak a leállósávban... Az albán rádió viszont jó, tök jó zenéket játszanak és keveset beszélnek valamint a vétel is teljesen jó. A tv-ben néztük a helyi zene adót is, ott csak helyi popzenét játszanak, de az is teljesen rendben van. Nomeg a másik, hogy Tiranában legalábbis mindenki tök elegáns, az idősebbek is szépen fel vannak öltözve, másrészt a lányok nagyon szépek és csinosak (o;
A határon lehúztak minket 15€-val, valami biztosítás okán. Persze felmerül a kérdés, hogy amikor először léptünk be az országba, akkor vajon ez miért nem kellett... Az út mindenesetre ennél a határátkelőnél sokkal-sokkal jobb volt. Átérve a montenegrói oldalra viszont meglepően sok szamár volt az út szélén :) Volt, ahol sunyin az út szélén hűsöltek az árnyékban.
A szállást viszonylag hamar megtaláltuk, bár elsőre nem sikerült eltalálni, hogy hol kell bekanyarodni, úgyhogy tettünk kisebb kitérőt. A recepciós lány borzasztó rendes, a szoba szép, a reggeli is remek volt. Igaz akadt valami probléma a foglalásnál, úgyhogy két éjszaka után elköltözünk egy másik szobába.
Budva alapvetően csalódást okozott, hogy őszinte legyek. Egyrészt rettentően turistás, rosszabb mint a Balaton, gyakorlatilag nem fértünk oda a strandra, másrészt a tenger is olyan hideg volt, hogy én csak derékig mentem bele.
Szerencsére aztán ma kicsit túráztunk, elmentünk Kotorba, persze itt is ugyanaz, alig találtunk parkolóhelyet. Itt nem igen van strand a városban, bár egy helyen sekély volt a víz, úgyhogy én bele is másztam (; Megnéztük a nagyon szép óvárost. Nagyon hangulatos a szűk kis utcákkal és fazsalus ablakokkal. Ettünk egy kis hentesnél burgert (; 1€-ért akkora húspogácsát adtak egy zsömlével, hogy csak na. Nagyon finom volt, olvastam is egyébként valami blogon, hogy itt jól csinálják. Meg itt délen persze már mindenütt nő a füge, majd azt is szeretnék venni, csak nem itt, mert gondolom elég drága. Idefelé jövet láttam Podgorica környékén kiakasztva fűzéreket, majd ott bepróbáljuk.
A délutánt amúgy a Jaz strandon töltöttük, itt rögtön szereztünk 2 nyugágyat asztalkával és napernyővel 5€-ért, meg találkoztunk magyarokkal is, ill itt beszéltünk is velük (: A tenger itt is cudar hideg volt, nem is értem hogy bírtak annyian pancsolni benne. Persze sikerült a napon elaludni, meg Kotorban rám sült a top meg a rövidnadrág is... mindegy, talán lesz még idő korrigálni (o;

Tirana

Így 2 nap után mindenkinek bátran ajánlom Tiranát, igazán remek város.A klasszikus értelemben vett látnivaló valóban elég kevés van. A nagyobb épületek mind szocreálosak és sok helyen kissé elhanyagoltak, mint ahogy ez pár helyen nálunk is megvan még. Anno építettek ugyan szökőkutat meg virágágyást, de mára a szökőkút száraz, az ágyásban meg elvadult büdöskék nyújtóznak. Megnéztük a régészeti és nemzeti múzeumokat, de sajnos nagyon kevés helyen van bármi is angolul kiírva, így aztán tényleg csak megcsodáltuk az ókori kerámiákat és egyebeket, de fogalmunk nem sok volt arról, hogy mit látunk. Azt hiszem nem lett volna túl nagy veszteség, ha ezeket kihagyjuk.A piac viszont nagyon remek, nagyon olcsón lehet mindenféle szépséges növényt venni. Az utcán is nagyon sok helyen van árus, meg kisebb zöldséges stand, ezek persze kicsit drágábbak, mint a piac.

Árulnak egyébként minden sarkon cigarettát, öngyújtót, csokit, ropit és még kitudja miminden van az ilyen árusoknál. Hétfőn este bevásároltunk keddre reggelit a piacon. Vettünk szőlőt, juhsajtot, kenyeret meg olivát. Az olivaárus néni nagyon kedves volt, külföldiül ugyan nem beszélt, de erőszakoskodott, hogy kóstoljam meg a bogyókat. Nálunk ránézésre eléggé egyformákat lehet kapni, van zöld meg fekete. Na most itt nyilván mindenfélék voltak, vagy 10 fajta. Hát én megkóstoltam egy zöldet meg a feketét, aztán ezt vettük végül (; Persze baromi olcsón, kb 600 forint kilója.

Árulnak zacskóban szárított növényeket, de mivel nem tudom róluk, hogy micsoda, és gyakorlatilag senki nem beszél külföldiül, hát nem is nagyon merek venni semmi ilyet. Árulnak viszont műanyag palackban málnaszörp színű valamit, azt ma megtudtuk, hogy borecet. Azt hiszem ilyet majd fogok beszerezni. Ami viszont némi csodálkozásra adott nálam okot, hogy mindenütt lehet ugyan kapni padlizsánt, de szerintem nálunk odahaza a kertben szebbek teremnek. A paradicsomok is furák, elég zöldek, nem tudom az ízük milyen lehet.
Kipróbáltuk ma délután a bureket is. Találomra vettük, úgyhogy túrósat kaptunk. Persze a bácsi itt sem beszélt angolul, úgyhogy sosem tudtuk volna szerintem kideríteni, hogy milyen is (; Nekem a leveles tészta nem túl nagy favoritom, de azért finom volt. Kipróbáltuk még tegnap a helyi McDonalds klón kínálatát, ami meglepően jó volt. Egyrészt nagyon tetszett, hogy nem buszülés zsömlét adtak, hanem rendes, még kissé barnának is tűnőt, meg rendesen volt zöldség benne.Ma este voltunk étteremben is, egyrészt mert kellett valamit enni, másrészt viszont mert úgy tűnik sikerült kicsit sok készpénzt felvenni, és nem akarjuk visszaváltani, szóval gondoltuk eszünk kicsit drágábban. Namost a nagy költekezésben kiadtunk ketten 5400 forintnyi leket, és ebben volt 2 raki (helyi pálinkaféleség), egy gyümölcssaláta, egy olivás saláta, leves és két főétel meg egy sör és egy üdítő.A leves elvileg valami borsós krémleves volt (Supe me bizele) csirkemellel. A saláta elég egyszerű volt, olivabogyók hagymával és naranccsal. A főételnek tesóm valami darálthúsos rudacskákat evett, az igazából egy nem túl nagy adag volt, de persze finoman volt fűszerezve. Én először bárányt akartam enni, de az nem volt úgyhogy találomra választottam gyorsan az étlapról, így sikerült egy borjús fogást enni (Fergesë me vishi vici). Alapvetően nem szeretem a marhát, de ennek nem volt olyan íze, mégis remélem, hogy nem volt igazi borjú, mert azt nagyon sajnálnám. Mindenesetre nagyon finom volt, igaz nem egy könnyű fogás. Először meg is voltam győződve róla, hogy még velőt is eszek, de utóbb utánanéztem, sajttal készül, azok voltak a fehér darabkák (; Nekem vigyázni kellett, hogy mit rendelek, mert ott is megesznek mindenféle belsőséget, és nem szerettem volna, ha egy darab szív vagy ilyesmi pislog a tányéromban.

-> Tirana

Ha már itt ez a blog kihasználom, hogy ide blogolom a nyaralást. Nem kifejezetten passzol a profilba, de nincs kedvem mindenkinek emailt írogatni (; No meg aztán persze a helyi konyhát kiemelt fontossággal kezeljük, úgyhogy lesznek idevágó részek is.

Jelentem azt hiszem most már télleg elmegyek bárhova kocsival (; Én ugyan többet vezettem, de valahogy tesómnak jutottak a leggyalázatosabb szakaszok. Meg ahhoz képest, hogy pénteken még éjszakáztam, nem is fáradtam el.
Idehaza az autópálya gyakorlatilag üres volt, ott sikerült remek időt futni, ellenben a szerb határon sikerült azért némi időt eltölteni, de kifelé alapvetően gond nélkül mentünk. A gigászi sort látva örültünk, hogy mi nem befelé szeretnénk átlépni a határt.
A szerb oldalon elvileg van autópálya, gyakorlatilag egy széles, keskeny leállósávos út van, amin nem lehet túlságosan hajtani, mert a pálya másik felét most építik, valamint néhol elég foltos az úttest. Volt viszont egy érdekesség, mégpedig az, hogy aki lassan ment, az a leállósávon ment és így elég könnyen ki lehetett előzni, illetve a szemben jövők is lehúzódtak. Így sikerült a felezővonalat közletve teherautót előzni miközben szembe is jöttek (; Elég kamikaze fíling, de mindenféle dudálás vagy villogtatás nélkül lehúzódnak, úgyhogy alapvetően tök jó. Szerbiában egyébként nagyon korrektül ki van táblázva minden, gyakorlatilag tudtunk menni a táblák után városban is. A táj nem igazán különös, ott lehet látni legelésző teheneket szerencsére, meg van egy csomó befejezetlen, de legalábbis bepucolatlan nagy ház lehetőleg minél nagyobb kovácsoltvas kapuval. Ezenkívül, főleg a határhoz közelebb mindenütt dinnyét árulnak, bazinagy sárgákat is többek között, meg sok-sok paprikát. Láttunk egy esküvői menetet is, dudálni ott is szokás (; Viszont a párt szállító, ill. más "főbb" autókon volt az ablaktörlőkön, a szélvédő alján egy pléd is, de a többi kísérő autón is legalább egy kisebb törölköző volt csiptetve az ablaktörlőhöz. Elég idiótán nézett azért ki a puccos kocsi gyönyörű csokorral meg rajta egy barna mackópléddel (;
Haladni sajnos nem lehetett annyira jól, mint ahogy gondoltuk, mert a hegyi szakaszokon nem nagyon lehet hajtani, főleg, hogy volt olyan rész, ahol galandféreg formájú volt az útpálya és persze emelkedett.
A szerb-montenegrói határ vicces, van néhány konténer az út szélén, és ahol épp nincs alagút meg meredély az út mellett ott picit kiszélesedik és az úton vizsgálják a papírokat (; Majd eztán hajt az ember egy jó darabot, és akkor jön a montenegrói útlevélvizsgálat, úgyanígy konténerekből épült átkelővel és venni kell 10 eur-ért valami "ecotax" matricát. Amennyit egyelőre Montenegróból láttunk az csudaszép volt, gyönyörűséges hegyekkel. Hajtani persze ennek köszönhetően itt sem lehet, mert vagy előzni tilos van, vagy lehet, de nem lát az ember semmit és/vagy úgyis jönnek szembe (o; Mondjuk én elég töketlen vagyok, ami az ilyen villámelőzéseket illeti, de párszor előztek meg úgy, hogy ha valaki szembejön tutira összemennek, csak szerencsére nem jött. Én nem tudom azok honnét tudták, hogy nem jön majd semmi... Utak itt is teljesen korrektek, táblázás is, de hát nemrég még Szerbiához tartozott, szóval nem igazán tér el.
A móka Podgorica után kezdődött. Egyrészt innét a határhoz valami suttyó út vezetett, ami tele volt gödrökkel, keskeny volt, szembe jött egy kamion is. Igazából nem gondoltam, hogy elférünk, de szerencsére sikerült (; Innét gyakorlatilag nem volt kitáblázva, de mivel csak egy felé lehetett menni, túl sok tévesztési lehetőség nem volt. Namost a montenegrói-albán határon sikerült 1,5 órát eltöltenünk. Megnéztem közben a shkodrai tavat, mert arra remek kilátás nyílik. Megcsodáltam egy csudaszép, a köves talajon viruló kakukkfű bokrot meg pár gránátalmafát. Teljesen lelkes voltam, hogy micsoda dolgok vannak itt, amire az ember otthon vágyik. Tele van a terep fügebokrokkal is, meg pár kertben láttam banánfát is (; Nos miután átértünk a határon olyan út fogadott, amin rettegve hajtottunk kb 20km/h-val, nehogy kitörjön a kocsi kereke. Útjelző tábla sehol, a települések nevei nem stimmeltek a térképen lévőkkel, de még csak nem is hasonlítottak. Teheneket meg birkákat kellett kerülgetni az úton ezenkívül mindenféle gyalogost, kivilágítatlan biciklist, motorost, amit csak akarsz. No meg persze mindenki Mercedest vezet (o; Na szerencsére amúgy a végső elkeseredés határán akadt útjelző tábla és megjavult az út is, sőt, nem hogy megjavult, hanem egyenesen teljesen kifogástalanul sima lett. Táblák mondjuk továbbra sem lettek igazából, Tirana mindenhol ki volt táblázva, és kb. ennyi. Benzinkútból temérdek van, kb. 2 km-enként jön egy. Ezen kívül a házak egész furák. Vidéken csak és kizárólag gyönyörűen frissen festett színes, legalább 2, de inkább 3 emeletes családi házak. Igaz kicsit furán, elszórva voltak a susnyásban. Az össze út menti étterem gyönyörűen kivilágítva, vadiúj szép épület, csak tátottam a számat.
Azt gondoltuk tök jó is lesz végül, hogy Tiranába későeste érkezünk, talán nem lesz forgalom, és akkor könnyebben közlekedünk. Namost forgalom volt, tele az utca emberekkel, még 11-kor is. Megmondom őszintén nem tudom hogy találtuk meg a belvárost, csak mentünk érzésre, illetve egyszercsak rajta lett az utcanév a kinyomtatott térképen, ami nálunk volt. Mondjuk meg kellett kérdeznem egy srácot, hogy hogy találjuk meg a hostelt, de végül az is meglett, sőt egyenesen teremgarázsban parkolunk. A másik meg, hogy az egyirányú utcában egy percen belül 3-an is szembejöttek (;

Nyáresti vacsora

Utószülinapi mulatság, egy ismerős házaspár a vendég, anyukám azt mondta, hogy olyat találjak ki, amit ők még nem ettek. Idő nem volt sok a receptek hajkurászására, úgyhogy nagyon hirtelen kellett dönteni. Azt hiszem nem is igazán passzolnak össze a fogások, de úgy tűnik mindenkinek ízlett minden. A torta pl. utolsó pillanatban született. A tavalyi citromos tortát akartam megsütni, de láttam, hogy a tészta mennyiség háromszoros, meg 4 órát kell hűtőben pihennie, szóval arról letettem. Node itt a sok citrom... hát így lett ez a torta, hirtelen googleozásból, és nagyon is jól sikerült remek süti. Ráadásul nem marad utána tojásfehérje sem, sőt, ha nagyon kell még 1-2 fehérjét hozzá is adhatunk, ha van feleslegben. Ebben a melegben nekem nagyon bejön ez a jó savanykás krémes süti.
Megnéztem pár bevált oldalt, hogy mit főztek az utóbbi időben, így aztán abból válogattam, amit találtam. Hozzáteszem a cékla pl. már saját termés, a kevés eső ellenére nagyon szépséges céklák nőnek a kertben, és szerencsére kihúzni is könnyű őket, nem úgy, mint a hagymákat.
Életemben először bontottam egész csirkét is, ami egyáltalán nem volt annyira triviális, mint amilyennek látszott, pláne nem életlen késsel (;
Fotók nem készültek, csak a tortáról egy másnapos, amin eléggé szét van dőlve, úgyhogy majd meglátom, hogy az felkerül-e. A linkek alatt viszont mindenütt van fotó, ott érdemes megnézni a képeket.

A csirkehúshoz a következő pácot használtam:

• 1 rozmaringág finomra vágott levelei
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek. citromlé
• 1 ek. méz
• 3 ek. olaj
• só, bors, cayenne bors

Padlizsántekercsek fűszeres-sajtos töltelékkel

• 2 padlizsán
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor bazsalikom
• 4 ek. parmezán
• 4-5 ek. olíva olaj
• 3 ek. zsemlemorzsa
• 25 dkg mozzarella
• só, bors, citromlé
• fogpiszkáló

A padlizsánokat mossuk meg és vágjuk le a végüket. Hosszában vágjuk kb. fél centi széles szeletekre, és kissé sózzuk be. Hagyjuk kb. 10 percet pihenni.
A fűszernövényeket mossuk meg, csipkedjük le a leveleket és vágjuk finomra őket. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy ek. olajat, és ezen pirítsuk meg a morzsát. Keverjük hozzá a fűszernövényeket, a parmezánt és ízesítsük sóval és borssal. Aprítsuk közben a mozzarellát kis kockákra.
A padlizsánszeletekről itassuk le a vizet, és egy serpenyőben pirítsuk meg a szeleteket, oldalanként kb. 1-1 percig. Borsozzuk meg a szeleteket, szórjuk meg a fűszeres morzsával és tegyünk rá pár darab mozzarellát és tekerjük fel. Fogpiszkálóval vagy egy darab bambusznyárssal rögzítsük a hengert.
A tekercseket tegyük kivajazott tepsire, és 200°C-os sütőben süssük még kb. 10 percig, végül pedig locsoljuk meg citromlével.

Ultimate Lemon Meringue Pie

Hozzávalók:

A tésztához:

• 175 g liszt
• 100 g hideg vaj, kis darabkákra vágva
• 1 ek. porcukor
• 1 tojás sárgája

A krémhez:

• 2 csapott ek.kukoricakeményítő (én ezt használtam legalábbis, nem lisztet)
• 100 g barnacukor
• 2 citrom reszelt héja
• 125 ml citromlé
• 1 kisebb narancs leve
• 85 g vaj, darabokra vágva
• 3 tojás sárgája
• 1 egész tojás

A habhoz:

• 4 tojás fehérje (szobahőmérsékleten)
• 200 g barnacukor
• 2 csapott ek. kukoricakeményítő

A tészta hozzávalóit egy kanál hideg vízzel gyúrjuk össze, majd lisztezett deszkán nyújtsuk ki, és béleljünk ki vele egy 23x2,5 cm-es leszedhető aljú piteformát, vagy csatos tortaformát. Nyomkodjuk bele jól a tésztát, nem baj, ha eltörik/reped, nyugodtan nyomjuk össze. Ha nem tudjuk szépen kinyújtani, mert ragad, akkor egyszerűen darabonként nyomkodjuk a formába. Egy villával szurkáljuk meg a tésztát, tegyünk rá alufóliát (fényes felével lefelé) és hagyjuk 1/2-1 órát, vagy akár egy éjszakát pihenni.
Melegítsük a sütőt 200°C-ra, és süssük a tésztát "vakon" (szórjunk babot/lencsét a fóliára, amitől a tészta nem púposodik fel sütés közben) kb. 15 percig, majd vegyük le a fóliát és süssük még 5-8 percig, amíg a tészta világos arany színt kap. Ezután tegyük a tésztát félre, és vegyük vissza a hőmérsékletet 180°C-ra (a tésztát akár előző nap is megsüthetjük).
Amíg a tészta sül, elkészíthetjük a tölteléket: egy lábasban keverjük össze a cukrot, keményítőt és citromhéjat. Adjuk hozzá fokozatosan a citromlevet. A narancslevet egészítsük ki vízzel 2 decire, majd ezt is öntsük a lábasba. Közepes hőmérsékleten folytonos keverés mellett főzzük, amíg sűrű és krémes lesz. Amikor elkezd forrni vegyük le a tűzhelyről és keverjük el benne a vajat. Ha a vaj elolvadt adjuk hozzá folytonos keverés mellett a tojássárgákat és az egész tojást. Erős keverés mellett tegyük vissza a tűzre és melegítsük amíg puding sűrűségű lesz, majd tegyük félre.
A habhoz tegyük a fehérjéket egy nagy tálba, és verjük fel félig, majd kanalanként adjuk hozzá a cukor felét, minden kanál cukrot elkavarva. Eztán keverjük bele a keményítőt, majd a maradék cukrot és verjük fel a habot keményre. Gyorsan melegítsük fel a krémet és öntsük a tésztaformába. Rögtön kezdjük a forró krémre kanalazni a habot, a szélénél kezdve (ha a közepén kezdjük lehet, hogy összeesik/elcsúszik). A maradékot tegyük a közepére, és kicsit kavarjuk meg a kanállal/villával. Tegyük vissza a sütőbe az egészet, és süssük még 15-20 percig, amíg a hab ropogós külsőt kap és egy kis színt.
Hagyjuk a tortát 30 percig a formában hűlni, és szeletelés előtt még további 1/2-1 órát pihenni. Még aznap fogyasszuk.

Kochfrosch: Auberginenröllchen mit Kräuter-Käsefüllung
Kochtopf: Schweinsfilet vom Grill - direkte Methode
Ízbolygó: Rokfortos cékla
Ízbolygó: Cukkinis grillköret
BBC Good Food: Ultimate Lemon Meringue Pie

Gyömbéres-zabpelyhes keksz

Úgy általában szeretem a zabpelyhes kekszeket, de a múltkor vettem a dm-ben valami nagyobb darab müzliszeletet, és az nagyon ízlett, úgyhogy megint kedvet kaptam az ilyesmihez. Nem volt most kedvem receptet keresgélni, úgyhogy fogtam és Kicsi Vú egyik receptjét alapul véve saját kútfőből sütöttem a kekszet.

Sajnos a gyömbér alig érződik benne, pedig nem sajnáltam, de úgy tűnik vagy friss gyömbért kellene használni, vagy sokkal több őröltet beletenni. Egyelőre most úgy adom meg a receptet, ahogy csináltam. Aki biztosra akar menni, szerintem a dupláját nyugodtan beleteheti.
Remélem a babát váró kolleganőknek is ízleni fog, mivel nincs benne se cukor, se liszt.

Gyömbéres-zabpelyhes keksz

• 15 dkg apróbb/törött zabpehely
• 5 dkg búzacsíra
• 5 dkg aprított mandula
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1/2 tk sütőpor
• 10 dkg aszalt szilva
• 10 dkg margarin
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 tojás
• 4 ek. méz

Az első 5 hozzávalót keverjük össze egy tálban. A margarint keverjük habosra a cukorral, majd dolgozzuk el benne alaposan a tojást is. Ezután jöhet bele a méz és a gyümölcs. Végül a száraz hozzávalókat több részletben keverjük össze a vajas-tojásos keverékkel.
Evőkanállal kanalazzunk a tepsibe kis kupacokat, és kissé lapítsuk el. 180°C-on 15 percig süssük.

Peyote és hering

A minap odatévedtem a könyvvásárra a Vörösmarty téren, és be is szereztem egy, már korábban is kiszemelt gyöngyfűző könyvet. Rengeteg blog van, ahol csudaszép ékszereket készítenek, és már frászt kaptam, hogy hol lehet megtanulni ezt a két technikát. Már épp arra akartam elszánni magam, hogy elmegyek egy tanfolyamra, de szerencsére sikerült ezt a könyvet beszerezni az Aréna 2000 Kiadótól.Nagyon lelkes vagyok egyébként, mert imádom ezeket a széles karkötőket, úgyhogy már csak most a fantáziámon múlik, hogy milyen mintákat alkotok. No meg, hogy lesz-e kedvem és türelmem rajzolgatni (;Mindenképp jön majd még legalább két hering mintás karkötő, mert a kolleganők rögtön lecsaptak rá, úgyhogy nekik fogok csinálni ilyet. Igaz ez csak nagyon egyszerű, de hát elsőnek nem akartam rögtön mindenféle mintákkal vadulni. Láttam viszont több helyen, hogy a hering mintát remekül lehet kombinálni Swarovskival, amit én amúgy is nagyon szeretek.A szélesebb karkötőhöz Aqua és Crystal színű gyöngyöket használtam, sajnos a konkrét árnyalatot nem tudom megmondani, ha nem felejtem el, majd még ideírom. A keskenyebb pedig Topaz és African Sunset színű.Az alkotáshoz pedig köszönet az Opethnek a Damnation albumért, Joe Hisaishinek nagyon sok mindenért, és persze az m1-nek a foci vb közvetítéséért (o;

Hering:

Peyote:

Telefonzokni

Már legalább 7-8 darabot horgoltam ebből mindenféle érdeklődőnek az ismeretségi körömben, de csak most jutottam odáig, hogy lefotózzam. Az enyém ugyanis eléggé tönkre ment már, úgyhogy a minap éjszakai műszakban csináltam egy újat.

Van egy rakat mindenféle színű gyöngyfonalam, azokat használom ehhez. A régit melírozottból csináltam, most viszont ezt a szép lazac színűt választottam. Kár, hogy a többi, amit eddig csináltam, az nem volt kéznél a fotóhoz, szép színes lenne (:

Pizzás zsömle

A héten újra meglátogattam Kochtopf oldalát, és a jubileumi brunch témájú Kochevent-re beküldött receptek között találtam ezt a remek nevezőt. A receptet olvasva voltak ugyan kételyeim, de a végeredmény mindet eloszlatta. Itt a jó idő, lehet piknikezni, grillezni miegymás, szerintem remek szereplője lehet a kínálatnak.

Az én zsömléim kócosabbak lettek, mint az eredetiek, és én tettem bele egy kis pizzafűszert is. Alapvetően ajánlom mindenkinek, hogy valami pizzához passzoló zöldfűszerrel bolondítsa meg.

Pizzás zsömle:

Hozzávalók (kb. 45 db):

• 60 dkg liszt
• 50 dkg túró
• 16 ek tej (240 ml)
• 12 ek olaj (180 ml)
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor
• 20 dkg felkockázott sonka/bacon
• 20 dkg reszelt sajt
• 10 dkg pirított hagyma

Gyúrjuk össze a hozzávalókat, formáljunk belőle golyókat majd 180°C-on süssük 20-30 percig.

Die Küchengeister: Pizzabrötchen

Tofu

Egyszer nagyon lelkesen megkóstoltam a tofut, hogy mégis milyen lehet. Elsőre konkrétan rossznak találtam, nem is ettem, míg egyszer a kínainál felesben kaptam valamivel, mert későn mentem, és nem volt már elég abból, amit eredetileg enni akartam. Gondoltam adok neki még egy esélyt, legfeljebb a tofudarabokat majd kipiszkálom. No jelentem az első próbálkozás óta eltelt időben változott annyit az ízlésem, hogy azóta azt kell mondjam, kifejezetten szeretem.
Nálunk ez egyáltalán nem népszerű alapanyag, kitudja miért. Talán mert nálunk alapvetően is népszerű dolog húst enni, és mindenki húspótlóként tekint a tofura. Nem szeretem igazából ezt hozzáállást, én sem azért eszem, hogy húst pótoljak vele, hanem mert egyszerűen finom. Igyekszem minél változatosabban étkezni, és a tofu egy egészséges alapanyag, ráadásul gyakorlatilag nem is nagyon kell sütni/főzni, úgyhogy még praktikus. Ráadásul nem is annyira nehéz hozzájutni, mert a múltkor pl. a Intersparban is láttam. Nem tudom a bioboltok és hasonlók ellátottsága milyen, én mondjuk most a Nagycsarnok alagsorában lévő ázsia boltban vettem néhány fűszer kíséretében.
A kínaiban ettem ilyesmi formában tofut, úgyhogy ezt alapul véve csináltam tegnap vacsorát belőle.

Tofu ceruzababbal és gombával

Hozzávalók (2 főre):

• fél kocka tofu
• 2 tenyérnyi gomba
• fél zacskó mélyhűtött ceruzabab
• 1 közepes fej lilahagyma
• só, bors, olaj
• szójaszósz
• garam masala

A hagymát és gombát tisztítsuk meg és vágjuk őket nem túl vékony szeletekre. A hagymát elég csak egyszer félbe vágni és úgy felkarikázni. A tofut szintén szeleteljük fel.
Hevítsünk serpenyőben olajat, és dobjuk rá a hagymát és a gombát. Amikor ezek megpirultak, adjuk hozzá a babot is, és fedő alatt pároljuk roppanósra. Ízlés szerint borsozzuk és picikét sózzuk is meg. Ha a bab megfelelő, dobjuk bele a tofut, locsoljuk meg szójaszósszal és ízlés szerint adjunk hozzá garam masalát, majd süssük össze az egészet.
Én barna rizzsel ettem.

Reteksaláta

Ősrégi recept, régebben anyukám gyakran csinálta, de már nagyon rég nem ettünk. Biztosan valahol máshol is van ilyen recept, de még nem találkoztam vele eddig sehol. Sajnos nem sikerült túl jó retket venni, elég sokat ki kellett dobni, mert kukacos volt. Jobbak a kis hosszúkás retkek, szebben mutatnak szerintem a kicsi karikák. Sajnos már snidling sem volt, úgyhogy újhagymát használtunk.

Reteksaláta

Hozzávalók:

• 1 csomag retek
• 1 csokor snidling
• 1 pár virsli
• cukor, ecet, mustár, olaj

A retket uborkareszelőn reszeljük le, adjuk hozzá a felkarikázott virslit és a felaprított snidlinget. Keverjünk egy hagyományos ecetes-cukros salátalevet, és adjunk ízlés szerint mustárt és egy kevés olajat. Ezzel a lével öntsük le a salátát, elvileg úsznia kell az alapanyagoknak benne. Hagyjuk picit állni, hogy összeérjenek az ízek.

Csináltam mindenféle ékszert az elmúlt egy hétben. Volt ihletem, aztán meg a beszerzés közben találtam mindenféle más szimpatikus dolgot, úgyhogy persze nem csak azt csináltam, ami eredetileg eszembe jutott. Csütörtökön meg kellett valami, amivel lefoglalom magam, és kikapcsolom a fejem, mivel az eső miatt nem tudtam elmenni futni. Kedden már megáztam, nem volt kedvem még egyszer (;
A piros fülbevalóról elég szar képet tudtam csak csinálni, nem tudom, valahogy nem sikerült jobbat. Talán kellett volna szép napsütés, de az most a luxuskategóriába esik. Talán később megpróbálom lefotózni újra.

Sacher torta

Apukám születésnapjára gondoltam, hogy ez egy tök jó édesség lesz. Én magam ugyan csak módjával szeretem a csokis ízű dolgokat, de ha rendes csoki van bennük, akkor azért jöhetnek. A Daubner Sacher tortáját kóstoltam anno, no az remek azért. Mondjuk mi nem jó a Daubnerben? (o;Megnéztem hát pár receptet, lényegében mindenhol ugyanazok a hozzávalók szerepeltek, kisebb változtatásokkal csak. Volt, ahol tettek bele vaníliát, vagy csak a tetejét kenték lekvárral, kicsit több vagy kevesebb cukor/liszt, de lényegében egy 6 tojásos csokis piskótát kell sütni. Namost ez is olyan süti, ami igazából egyszerű, de valamilyen okból csak nagyon kevés helyen lehet jót enni. Figyelembe véve a hozzávalók kevés számát, és az elkészítés nem túl bonyolult voltát, nehéz megmondani, hogy miért annyira jó az egyik, és miért annyira rossz a másik. Az enyém sajnos a nem annyira jó kategóriába esett (; Igazából a család azt mondta, hogy finom, de én határozottan elégedetlen vagyok, persze lehet, hogy nem a Daubner tortáját kéne alapul vennem, mert így egy picit magasra teszem a lécet.Végül az Ínyesmester receptjét vettem, le is vagyok törve, hogy ennyire eltért a végeredmény az elképzeléseimtől. A legnagyobb baj szerintem az lett, hogy a recept reszelt csokoládét írt, és így nem lesz igazán sötét a tészta, úgyhogy legközelebb mindenképp olvasztott csokit teszek bele. No meg nem vagyok a tortasütésben nagyon rutinos, beleértve a díszítést is, úgyhogy egy adag csokimázat sikerült is elrontanom (;Szóval csalódott vagyok, mert nem olyan színű lett, csak mintha kávés lenne, meg szárazabb is, meg a máz sem olyan szép... Igaz utóbbi inkább az én bénaságom, de szerintem igazából tényleg csokival öntik le és nem ilyen mázzal. Namajd legközelebb (;

Sacher torta

Tizenkét és fél deka vajat habosra keverünk 12,5 deka porcukorral. Kanalanként belevegyítünk 12,5 deka reszelt csokoládét és 6 tojássárgáját. Mikor mindezeket nagyon jól elkavartuk, 7 tojásfehérje és 12,5 deka finom liszt jön még bele. Vajjal kikent formában, lassan sütjük és szitára borítva másnap megkenjük a tetejét baracklekvárral, majd csokoládémázzal bevonjuk.
Csokoládémáz: 20 deka reszelt csokoládét és 15 deka porcukrot 2 deci vízzel, folytonos kavargatás közben sűrűre főzünk, vagyis olyanra, hogy a belőle tányérra cseppentett csepp ne folyjon szét. Ekkor elkeverünk benne egy mogyorónyi vajat és ráöntjük a torta tetejére. Vizes késsel elsimítjuk.

Én végül 13 dekányi mindent tettem bele, illetve a tojásfehérjéket nyilván előbb kemény habbá kell verni mielőtt hozzáadjuk. Nemhiába Ínyesmester nem kezdőknek szóló szakácskönyv (; A mázhoz pedig 10 dkg csokit és 12 dkg porcukrot kevertem össze valamennyi vízzel. 180°C-on sütöttem kb. 45 percig.
Ez a Sacher torta egyébként így nem az eredeti, mert az eredetit félbe kell vágni, és úgy megkenni lekvárral. Aminek a tetejét kell csak megkenni, az a Demel-féle verzió. Én végül félbe is vágtam, és a tetejére is kentem. Kínálhatunk mellé tejszínhabot, nyugodtan kicsit megcukrozva, mert maga a süti még a lekvár ellenére sem túlságosan édes.


Az Ínyesmester szakácskönyve: Sacher torta (356. oldal)

Ráktempura sörrel

Volt egy zsák koktélrák a fagyasztóban, amit már nagyon el kellett használni, mert már picikét kezdtek kiszáradni a rákocskák. A recept nem lehetett túl bonyolult, mert nem volt itthon semmi extra hozzávaló. A Szakácsok könyve mentette meg a helyzetet, így lett vacsorára ráktempura salátával. Persze eredetileg valami érdemi méretű rák kellene hozzá, amit normálisan lehet mártogatni a bundába, nem ezek a picike izék. Így kissé körülményes volt halászni a rákocskákat a masszából, de elsőosztályú lett. Még az egészségesség látszatát is kelti, elvégre rák meg saláta, attól meg eltekintünk, hogy olajban úszott (;Nem vagyok az olajban sütés nagy mestere, konkrétan eléggé ellene is vagyok az ilyen eljárásnak. Azt hiszem rántott húst is kb. akkor csinálnék csak magamnak, ha valami távoli országban élnék, és már nagyon kellene valami nem beszerezhető klasszikus (;

A salátalevet hasraütésre kevertem: méz, balzsamecet, víz, őrölt bors, őrölt gyömbér. Sajnos nem volt itthon csak világos balzsamecet, a sötéttel szerintem jobban nézett volna ki.

Ráktempura sörrel

Hozzávalók:

• 16 db héj nélküli rák
• 1 l repceolaj

A tempuratésztához:

• 1 tojás
• 200 ml japán sör (ezesetben Tuborg)
• 115 g átszitált finomliszt és egy kevés a rák beleforgatásához

A bunda elkészítése: A tojást üssük bele egy tálba, és töltsük hozzá a sört. A tojást keverjük habosra a s9rrel. Adjuk hozzá a lisztet, és még egyszer alaposan keverjük össze.

A rákok alsó felét éles késsel óvatosan metsszük be hat helyen. Ez azért fontos, hogy a sütés során ne tekeredjenek össze. Kis kés lapjával nyomkodjuk ki víztartalmukat. Egy időre tegyük be őket a hűtőszekrénybe.
A rákokat vegyük ki a hűtőből, forgassuk meg lisztben, a felesleget rázogassuk le róluk.
Serpenyőben hevítsük az olajat 190°C-osra. Amíg az olaj melegszik, készítsük el a tempuramasszát a fent leírt módon. Mártsuk bele a rákokat.
Az olaj hőfokának ellenőrzésére cseppentsünk bele egy kis tésztát. Ha leszáll az edény aljára, még nem elég forró az olaj, ha felemelkedik az edény feléig, akkor az olaj megfelelő.
A rákokat mártsuk bele a tésztába, és méretüktől függően dobjuk őket az olajba 3-4 percre. Amikor a rákok aranybarnák, fém evőpálcikával vegyük ki őket az olajból. Csepegtessük le, és helyezzük háztartási papírtörlőre. Rendezzük el a tálalótálon, szórjuk meg zöld teával. Közvetlenül fogyasztás előtt facsarjunk rájuk lime-levet, és szórjuk meg sóval.

Én magába a tempurába tettem egy kis sót, elkerülte a figyelmemet a legutolsó mondat. Csodálkoztam is, hogy nem ír sehova sót (:

Jill Normann - Szakácsok könyve: Ráktempura sörrel (Hisayuki Takeuchi)